Gibanica

A gibanica az egyik legegyszerűbben elkészíthető, mégis egyik legfinomabb szerb találmány. Az egyik kedvencem, ma ezt készítettem ebédre.

Amire szükség van:

0.5 kg túró,
0.5 kg fagyasztott réteslap,
4 tojás,
3.5-4 dl buborékos ásványvíz,
2 dl olaj,
2 dl tejföl
só ízlés szerint

Én először mindig a rétestésztát bontom ki, és két lapot különválasztok.
Ezután egy tálban összekeverem a hozzávalókat: előbb egy villával jól összetöröm, összekeverem a túrót, majd hozzáadom a tejfölt, a négy egész tojást, az olajat, és ezeknek a keverékéhez öntöm hozzá fokozatosan az ásványvizet. Ezután sóval ízesítem. Nem kell félni a sótól, legalább egy csapott evőkanálnyit bele lehet tenni gondolkodás nélkül, a többi izlés dolga.
 

 
Ezután egy réteslapot ( azok közül amiket különválasztottunk ) helyezzünk a kiolajozott tepsibe ( én 15x28 cm-set használok ), majd egyenként fogjuk a réteslapokat és mártsuk őket bele a fenti masszába, hogy jól átitatódjonak a töltelékkel, és így rakjuk őket sorba a tepsibe. ( Néha a fél kg tészta soknak bizonyul, és kimarad pár lap. )

                                                  

 Ezután takarjuk be a tepsit a sütés elején félretett réteslappal, kenjük meg szilikonos ecset segítségével olajos vízzel, és süssük 180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 percig, mialatt szép aranysárgára sül.

Miután kivettük a sütőből ( nehéz ugyan kivárni....), várjunk tíz percet, szeleteljük fel és essünk neki! Hidegen ( már ha marad ) is éppen olyan jó, mint melegen!

                                                       

Gyömbér

Az utóbbi időben lépten-nyomon olvashatunk a gyömbér jótékony hatásairól. Ezért is vett anyukám körülbelül egy évvel ezelőtt egy darab gyömbért. Kipróbáljuk, rendszeresen isszuk és nem lesz semmi bajunk. Ez volt a terv. Persze, azt mindjárt az elején gondoltuk, hogy ez nem lesz teljesen így, de azért kipróbáltuk.
 Teába karikáztunk belőle egy darabot, citrommal és mézzel ízesítettük, és nagyon jónak találtuk. Legközelebb én már nem teába raktam, hanem kb. egy liter forrásban lévő vízbe karikáztam bele egy hüvelykujjnyi gyömbér darabot. Azóta is így iszom, nem mindennap, de majdnem. Én nagyon kevés vizet iszok, és régebben volt, hogy este azon kaptam magam, hogy 2-3 dl-nél nem ittam többet a nap folyamán. Ha azonban előző este megfőzök egy lábas gyömbérteát  ( én így hívom ), akkor azt délig el is fogyasztom ( és főzöm a következőt ). Nem szoktam semmivel ízesiteni, mert nagyon szeretem a jellegzetes, csípős ízét, könnyű rákattani. De finom lehet nyáron mentával, a téli esték hangulatát viszont fahéjas-gyömbéres teával lehetne fokozni.

Nagyon sok pozitív hatása van, az interneten csodanövényként emlegetik. Én a következő pozitív hatásait tapasztaltam:
- felgyorsítja az emésztést, csökkenti a puffadást.
- csökkenti a kávé utáni vágyat.
- finom.
- megfázáskor a következő keveréket érdemes elkészíteni: reszelt gyömbért, pár kanál mézet, kb. egy citrom levét keverjük össze egy kis  üvegben, csészében. Ebből lefekvés előtt ( de persze minél többször, annál jobb ) egy-két kanálnyit érdemes megenni és jól betakarózni. Az izzadás garantált!
- Érdekes, hogy sok helyen a gyömbér étvágyfokozó, étvággyjavító hatásáról írnak, én ezzel ellentétben azt veszem  észre, hogy amikor megiszom a napi gyömbéradagomat, olyankor sokkal kevesebbet csemegézek napközben.

Ajánlom, hogy próbáljátok ki a gyömbéritalt, finom, frissítő, karakteres íze miatt már megéri!

Hátizsák

Nemrégen vettem egy hátizsákot. Tervezgettem már egy ideje. Amit eddig hordtam, az jó sokat kibírt. Kb. négy évvel ezelőtt vettem, nagyon praktikus, kényelmes és csinos is volt.

Most egy budmil hátizsákot vettem, ami szürke, lila virágmintákkal! Egy kicsit nagyobb mint az előző, ezért még nem szoktam meg teljesen és néha feleslegesnek érzem, hogy magammal vigyem, ha nincs mivel telepakolnom. De biztos vagyok benne, hogy jó sokáig fogom még hordani.

Sokan úgy gondolják, hogy egy nőnek semmi szüksége hátizsákra, ha befejezte az iskolát, mert abban csinos nem lehet. Én ezzel egyáltalán nem értek egyet, manapság már nagyon sokféle színű, stílusú, különféle anyagból készült hátizsákok vannak, amik nagyon figylemreméltó kiegészítői lehetnek az öltözéknek, amellett, hogy praktikusak és kényelmesek is. Manapság szinte mindegyik hátizsák cimkéjén szerepel az az elengedhetetül fontos adat, hogy mekkora notebook fér bele. És ez tényleg fontos, mert sokkal kényelmesebb és egészségesebb is a háton cipelni a laptopunkat, mint a fél vállunkon.

Összeszedtem néhány nőies hátizsákot, amelyekből néhányra én is pályázok!

Például erre az Eastpak bőrből készült hátizsákra. Ilyenem lesz!

Ezek a virágos  MiPac hátizsákok természetesen a virágmintával és a sárgásbarna színnel ejtette rabul a szívem. Tetszik a forma is és nem is túl nagyok.

Karóra

A mai napon karórákat mutatok. Olyanokat, amelyek közül nem tudnék választani, ha valaki hirtelen elém rakná őket...Az óra szerintem öltöztet, egy fajta ékszer, aminek funkciója is van.

 Az első egy Fossil óra, a becsületes neve Georgia Mini Three Hand Leather Watch - Sand. Ez a bőrszíjjal ellátott karóra szerintem tökéletes a mindennapokra, leginkább farmerral, csizmával és egy jó inggel tudom elképzelni.

 A következő egy Skagen óra, a Leonora Women's Steel Mesh Watch. Skagen órám, hasonló fémszíjas, volt már, nagyon szerettem, mert ugyan első pillantásra kicsit talán túl elegánsnak tűnik, szerintem ez is nagyon jól kombinálható a mindennapokban. Ezt a modellt a cirkonok különlegesebbé teszik megkívánja , hogy a viselője hozzáöltözzön. 
Az acélszíjas órák hátrányaként megemlítem, hogy kellemetlen tud lenni, ha egy bizonyos időután elpattan egy-két fémszál, olyankor ugyanis elkerülhetetlen, hogy beleakadjon és kárt tegyen a ruhában.
A modell négy fajta színben is elérhető, nekem ez a barnás, rézszínű tetszik a legjobban.

 

A harmadik óra ez a DKNY óra. Ez az óra attól lesz igazán vagány szerintem, ahogyan a számlap finom színét és egyszerűségét ellensúlyozza a bőrszíj nyersessége. Ez is egy fiatalos, de mégis komoly darab.

Duolingo

A Duolingóról már régebben hallottam, de nem próbáltam ki egészen vasárnap estig. Szeretem az idegennyelveket, régebben jól is mentek, de aztán az egyetemi évek ideje alatt nem foglalkoztam a gyakorlásukkal és sajnos nem is volt alkalmam angolul, németül beszélni. Tervben van már egy ideje, hogy összeszedem magam és felkészülök egy nyelvvizságra. Először angolból szeretnék középfokú nyelvvizsgát tenni. Kíváncsi voltam, vajon mennyit felejtettem az évek alatt, és ekkor jutott eszembe az Duolingo. Először a telefonomra töltöttem le az alkalmazást, kitöltöttöttem egy tesztet, amivel a kis édes madár, Duo megállapította, hogy nem vagyok már kezdő! A számítógépről elérhető weboldalt én sokkal áttekinthetőbbnek tartom.

Témakörönként lehet leckéket  átvenni, szavakat tanulni, ismételni. Egy adott témakör alatt több lecke is található, ahogyan tippek és nyelvtani szabályok is, amiket érdemes átolvasni, mielőtt belevetjük magunkat a tesztek kitöltésébe. Nekem nagyon tetszik, hogy rugalmas a rendszer, nem kér szó szerinti fordításokat, több jó megoldást is elfogad, felismeri a véletlen elírásokat és ha ilyen jellegű hiba van a megoldásban, azt tolerálja.

 Bátran ajánlom mindenkinek! A kezdőknek azért, mert fokozatos és néhol már-már szájbarágós, az ismétlőknek pedig, akik azt gondolták, hogy el lehet felejteni a régen megtanultakat, azért ajánlom, hogy lássák, ez nincs így!

Sziasztok!

Régen írtam blogot. Még valamikor a gimiben, amikor nem a tematikus blogok voltak a menők. Voltunk páran, nem sokan, öten, aztán később hatan, barátok, ismerősök, akik rendszeres olvasói voltak egymás blogjának. Naponta írtunk, hogy mi történt velünk, hogy mi érintett meg bennünket azon a napon, hogy mi mérgesített fel vagy éppen mi melengette meg a szívünket. Kezdetben talán magunknak írtunk, de nagyon rövid idő után már tudatosan egymásnak, némelyik bejegyzésnek határozott vitaindító jellege volt, és volt ahol a hozzászólások számát több százra vertük fel néha értelmetlen érvelésekkel. Jó volt ez, érdekes volt, egy szűk kis kör, a tagjai büszkék voltak a blogos poénokra, amit nem értett mindenki. Emlékszem, amikor kiszivárgott, hogy mi blogolunk, voltak akik sárgultak az irigységtől, annyira szerették volna tudni, hol olvassuk mi egymást, hol folytatunk mi nagy beszélgetéseket. Néha-néha még ma is rátévedek a blogomra, és noha már évek óta nem írtam, jó visszaolvasni egy-egy bejegyzést.

Nem tudom, ez a blog milyen lesz... Személyes lesz, de másképpen...A neve arra utal, hogy minden napra tevezek feltölteni egy bejegyzést, néha zenével, máskor filmajánlóval, divattal, recepttel és egyéb finomságokkal fűszerezve.

Szívesen látok minden kedves Olvasót!